Népművészet Bölcsője

Korond jeles nagy község Hargita megyeben, a hajdani Udvarhelyszéken, a Sóvidék déli részén. A település a leghiresebb és legismertebb erdélyi helységek egyike. Neve elválaszthatatan a népi kerámiától, a népi fazekasság egyik erdélyi központja.
A fazekasság jelenti a népművészet továbbélését, a hagyományok folytatását, és a helybeliek jólétét is. Korond hagyományait őrizve a korszerűsödő székely falu típuspéldája, a fazekas iparra alapozva kereskedelmi, idegenforgalmi, és művelodési szerepköre egyre számot tevőbb.
Korond hírnevét a hagyományos népi mesterségeknek köszönheti, ugyanis azon ritka települések közé tartozik, ahol még ma is élő mesterség, a fazekasság és a taplófeldolgozás. A hagyományos fazekasság napjainkig való fennmaradása, a településnek kereskedelmi és idegenforgalmi fellendülést hozott.
A községközpont idegen forgalmát elsosorban a néprajzi eredetű turisztikai tényezők határozzák meg. Ezek közé a népi mesterségeken kívűl, a hagyományos temetők, a korondi unitárius temető kopjafái, a népi épitkezések és népszokások tartoznak.
Korondot azonban nemcsak a népművészete teszi vonzová, hanem a települést övező csodálatos természeti tényezők is. A település környéke olyan természeti értékekkel rendelkezik, mint a híres korondi csigadomb, mely ma természetvédelmi terület, a települést övező dombok legendás helyei (Likas-kő, Firtos-hegy) vagy a falu határában található gyógyhatású borvízforrások. Bár az egykori Korond-fürdőnek ma már csak az emléke él, valamikor itt Erdély egyik jelentős füdője volt.
Mindezek az adottságok a település sokrétűségét, egyediségét, és idegenforglami értékét adják.
A leirásban ezt a sokrétűséget szeretném bemutatni, elsősorban a hagyományos értékeket, ennek keretén belül a korondi népművészetet, mintegy bizonyitékúl, hogy igenis van rá lehetőség, a korszerűsödés ellenére is, a hagyományok megőrzésére, továbbéltetésére.
Szeretnék választ adni arra, hogy a népi mesterségek, hogy a népi mesterségek múlt századvégi, és század eleji nagy hanyatlásának időszakában, hogyan maradhatott meg a korondi fazekasság és taplófeldolgozás, hogyan tudta átvészelni a vámháborúk, gazdasági válságok, és világ háborúk bénító hatását. Ennek kapcsán szükséges végig követni a fazekasság múltját, a kialakulástól a jelenig. A neprajzi értékek bemutatása mellett, érdemesnek tartom bemutatni a falu múltját, termeszeti viszonyait, környezetét, amelyek szintén jelentős értékeket képviselnek. A település néprajzi és természeti értékei bizonyítják, hogy az idegenforgalmnak nagy jövője van Korondon.
A település olyan terület, amely hagyományos értékekkel rendelkezik, és ezáltal Erdély legismertebb központjai közé tartozik. Bár hírnevét elsősorban népművészetének köszönheti, a jelentős természeti források is növelik a falu idegeforgalmi értékét.
Korond érdeme, hogy a századok viharában is megmaradt annak aminek a levéltári feljegyzések, útleírások számon tartják: az egyik legjelentősebb fazekas központnak.

Termeszetföldrajzi jellemzés

Fekvés, határok

Korond nagyközség, a Küküllő dombvidék, és a Hargita hegyvonulatnak a nyugati lábánál elterülo fensík határán, a Firtos hegy aljában, a Korond vize mellett fekszik. Hargita megye közép-nyugati reszén, a Görgényi-Hargita vulkanikus hegyvonulat platójának permén terül el.
A szűkebb tájegység neve Sóvidék, amely magába foglalja Korond és Parajd községeket, és Szováta várost.
A nagyközség szomszédai: északon Alsósófalva (Ocna de Jos), és Felsosófalva (Ocna de Suus), délröl Firtosváralja (Firtusu), Pálfalva (Pauleni), és Farkaslaka (Lupeni), keleten Székelyvarság (Varsag), és Oroszhegy (Dealu), nyugaton pedig Atyha (Atia), amely közigazgatásilag Korondhoz tartozik.
A falut nyugatrol a Firtos hegy (1063m), és a Kadács mezo (852m), északról a Holló-ko (858m), és a Sólyom-ko, keletrol a Csillag-hegy (815m), Szolomál (781m), és a Les-hegy (847m), míg délrol a Kalonda-tető (825m), Horvásmezo (744m), Égettvész (917m),Vápa (865m), Sarok (777m), Fügevár (850m), és Hazanézo (934m) veszik körbe.
A település az északi szélesség 46?28?45?, és a keleti hosszuság 42?51?41? között fekszik, 575-625m tengerszint feletti magasságban.
A távolság Parajdtól 11 km, Farkaslakától 15 km, Szovátától 18 km, Székelyudvarhelytol 28 km, Csílszeredától, és Marosvásárhelytol mintegy 80 km.

Domborzat

Korond területe fizikai-földrajz szempontjából két fo zónára osztható. Keleti része vulkáni fennsík, nyugati része együtt a korondi medencével, az Erdélyi Medence fennsíkjához, a Küküllok dombvidékéhez tartozik, ami gyurodéses eredetu. Vízválasztót képez a Nagy- és Kis Küküllok vízgyüjtő területe között.
A medencét 800-1000m magas dombok veszik körül. A firtos és az Atyha közötti nyereg vízválasztot képez a Korond patak és a Küsmod patak között. Ezt a Korond patakaés ennek mellekvizei szélesítettek ki. A medence tengelyét a Korond patak képezi. Az ezt övezo dombok nem meredekek kivéve a keleti részeket, amelyek a vulkáni platóal érintkeznek. Ezen a részen a vulkáni lerakódások sok helyen felszínre kerültek, és jól megfigyelhetok a lerakódások rétegei. A keleti részen is találunk a fennsík beomlásával keletkezett dombokat, mint amilyen a Csillag-hegy és Szolomál.
A déli részen található a magas fennsíkot (Kalonda-tető) völgyek szabdalják. A Kebeled-patak mellékvízei oly mélyen beszántottak a fensík belselyébe, hogy valóságos dombként mutatkoznak, és legtöbbjük erdővel borított. Ez a déli rész, tulajdonképpen a vulkáni plató folytatása egészen a Szilos-Firtos-Siklód ko vonalig. A patakok eróziója továbbra is folytatódik. A lepusztulás eredményeként jó néhány kőszikla maradt kiemelkedve a vulkáni plató peremén: Holló-ko, Likas-ko, melyekhez számos legenda is fuzodik.
Korond fennsíkja a község keleti részén terül el, vulkáni közetekkel borított, és egészen a Görgényi-havasokig tart. A fennsík aránylag sima, egyenletes, átlag magassága 900-950m. A völgyek nem mélyednek be a plató belsejébe. A község felöli része sürün szabdalt, hasonlóan a medence déli részéhez. A patakok, amelyek ezeket a völgyeket vágták, nagyjából szimetrikusak. A felszínalakító tenyezok közül legnagyobb szerepe a folyóvízeknek volt.
A medencét körülvevo dombok teraszosan emelkednek egymás fölé. Mivel felépítésükben sok az agyag, ezért gyakoriak a földcsuszamlások, különösen az atyhai nyeregben. Korondon is sok helyen figyelhető meg fölcsuszamlás. Egyik legveszélyesebb a mátéfalvi résznél található, mely a műút létét is veszélyezteti.

Földtani szerkezet

A Korondi medencét pannonia korú agyag, homok, agyagmárga, és konglomerátum tölti ki. A hegykeret már a neogén vulkáni fennsík tartozéka. A mélyben húzódó mészkoréteg a Kárpátok zónájához tartozó mészkovonulatnak (Békás-Hagymás vidéke) lehet folytatása, melyet a Mezohavas törmelék anyaga maga alá temetett, létrehozván a vulkáni platók vídékét.
A késobb megindult kéregmozgások (harmadkorban) nyomán egy törésvonal keletkezett, mely leválasztotta a Bekecs-Siklódko-Firtos vonulatot a Mezőhavas platótömegétől, létre hozván a Paraj-Korond medencét. A szakadás létrehozásában, az Erdélyi medencébol a szélek felé vándorló sómozgásoknak is jelentos szerepe volt, amely Parajd-Szovátánál áttörve a harmadkori réteget, felszini sórétegeket hozott létre. Ez a sóöv a vulkáni plató alatt huzódik tovább, és a Hargita törmeléke alól a Homoródok mentén bukkan ismét felszinre.
A Korond felett magasodó Firtos-hegy a Kalonda teton át a vulkáni fennsíkhoz kapcsolódik. Itt a vulkáni törmelékek sapkaszerüen borítják a mélyben húzódó újharmadkori üledékeket. A vulkáni törmelékek között nagy köveket (pl. ?Firtos-lova? nevu fehér folt). A vulkanikus hegykeret Füge várnak nevezett részén andezitet bányásznak
Az egykori ?sómozgások? Korondot sósforrásokkal látták el. A sósvíz mellett nagy jelentosége van a község határában található aragonitnak, amelyet dr. Bányai János ?székely drágakő?-nek nevezett el. A korondi aragonitok három dombon jelennek meg, melyek közül a legjelentosebb a középső, a 643m magas Csigadomb.
Az aragonit karbonát ásvány, szénsavas mész (Ca Co3) dimorf anyag egyik ásványmódosulata. Forrás könek is nevezik, mivel keletkezése a meleg, telitett szénsavas sósforrások jelenlétéhez kapcsolódik. Ezek meszes közeteken áthaladva, kálciumkarbonáttal is feldúsulnak, és a felszínre érve, rétegezett, vagy finom tű alakú kristályok formájában csapódnak ki a sós oldatból. Kristályai vagy oszloposak, vagy tű alakúak, gyakoriak az oszlopok szerint összenott többszörös ikrek. Az aragonit lehet szintelen, fehér, sárgás, vöröses, zöldes, ibolyaszínű, üveges, átlátszó, vagy áttetsző. Keménysége 3,4-4, könnyen és jól csíszolhatódíszkő. Hasadása több irányba mutatkozik, de sehol sem tökéletes. Fajsúlya: 2,9-3. A gazdag színskálát a vas oxidjai, szulfidjai, a kén jelenléte, valamint a külömböző agyagásványok adják.
1916 és 1939 között Korondon aragonitfeldolgozó üzem müködött. 1963-ban robbantással probálták kitermelni a közetet, amelynek súlyos következményeként a 3-4 méteres aragonitréteg összerepedezett. A csigadombi aragonit telep 1,5 hektárnyi területen fekszik, és még ma is Románia legnagyobb aragonit-előfordulása. 1980-tól földtani védett területté nyilvánították.

Éghajlati adottságok

Korond éghajlata mérsékelten szárazföldi. A változatos felszíni formák, a földrajzi, és atmoszférikus tényezők, a vidég éghejlatának sajátos jelleget kölcsönöznek.
A homérséklet a község területén is változik, föleg azert, mert a szintkülömbség meghaladja a 300 métert. Az évi középhőmérséklet 6-8 ?C. Az évi, évszakonkénti, és havi ingadozás igen nagy.
A téli átlag homérséklet 0 ?C alatt van. Legalacsonyabb átlag hőmérséklet januárt jellemzi (-4 ?C), ritkán süllyed –20 ?C alá. Az oszi fagyok elég koraiak, olykor már szeptember elején elkezdődnek. A nyári átlaghőmérséklet 14-18 ?C. A legmelegebb hónap július, a legmelegebb napokon meghaladja a 30 ?C-ot.
A vidékre a trópikus meleg nem jellemző. A tavaszi és őszi napok hidegek. Az évi napsütéses napok száma 1400-1500. A nyugatról jövő légmozgás a gyakoribb, ami a csapadék nagy részét is hozza. A nyári csapadék mennyiség 285,3 mm, ami az évi mennyiség 39,2 ?-a. A téli átlagos csapadék mennyiség ennél sokkal kevesebb. A legtöbb csapadék május és szeptember között hull. A nyugati szelek terelik az esőfelhőket, ezek szállítják a legtöbb csapadékot.

Vízrajzi adottságok

A vízrendszer létrejötte szoros kapcsolatban van a felszínnel, a talajjal, a geológiai felépítéssel, de a növényvilág, és az emberi tevékenység is befolyásolja. A folyóvizek közül a Korondi-medence területén folyó patakoknak nagy szerepük volt a felszín alakításában.
A Korond patakába ömlo fontosabb patakok: Határ-patak, Sós-patakok (2), Fenes-patak, Szőlő-patak, Csúnyászó-patak, Miklós-patak, Vápa-patak, Jáhoros-patak, Köves-patak, Kebeled-patak, Kalonde-pataka, Kürüs-patak, Súgó-patak, Ölves-patak, Kadács-patak, Lopágy-patak, Böd-patak. Korond-pataka a Sófalvi réten át igyekszik Parajd felé, melynek határában a Kis Küküllőbe ömlik.
A folyóvizeknek a múltban is nagy gazdasági jelentoségük volt. Vizimalmokat, fürészgájtereket, olajütoket, mázörlő malmokat, ványolókat muködtettek. A több mint 36 egykori vizi szerkezetbol ma mér csak egy működik.
A felszín alatti vizek eloszlása nem egyenletes. Ennek oka elsosorban a rendkívül változatos felszín, és a komplex geológiai felépítés. A talajvizek, melyek az emberi tevékenység szempontjából a legfontosabbak, szintén egyenlőtlenül oszlanak meg, és már közel a felszínhez megtalálhatók.
A korondi medence peremén belül, több mint 60 állandó vizű forrás ismeretes. Az édesvizeken kívül több sósvizforrás, és ásványvizforrás is található. A sósvízforrások a Korond-patak jobb oldalán fakadnak, az aragonitbányák környékén, az aragonit képzodése ugyanis feltételezi a sósvíz jelenlétét.
A Korond határában több borvízforrás is található. A Korondi-patak jobb oldalán a Diói-, Szolomáli-, Cseredombi források találhatóak, a patak bal oldalán pedig az Árcsói forrás, melynek gyógyhatását értékesítve, itt ezelott 100 évvel Európa egyik híres gyógyfürdője létezett.

Korond területén található ásványvízforrások:

A Diómáli forrás

A 13A műút mellett, a község keleti végén található. Vasas borvízének hozamka eléri a napi 10 000 litert. Gyógyvízként gyomor- és bélhurut, valamint vérszegénység gyógyítására alkalmas.

A Szőlőmáli forrás

A község keleti határában, a Szolomáli gyümölcsösben fakad. Innen vezették be a Telek és a borvíz utca kereszteződéséhez. Bikarbonátos, enyhén klóros, magnéziumos és kálciumos víz.

A Cseredombi forrás, vagy Erzsébet forrás

A csigadombi aragonitbányától keletre, a műúttól 800 m-re fakad. A forrás vasas-sós asztali vízként használják.
Kornodtól másfél kilométerre, a Korond-patak bal partján elterülőharárrészen volt az egyori Korond-fürdő. Ma csupán borvízéről, az 1971-ben épült turista fogadójáról, és az utóbbi két évtízedben itt sorra kerülő fazzekasvásárokrólismert. Korond fürdő két évszádig igen neves és keresett fürdoként élt a köztudatban.
A korondi ivó-forrás –Dr Hankó Vilmos elemzése szerint- a legértékesebb savanyúvizek egyike. A vizben a vasbikarbonáton kívul lényeges alkotórészek: a szabad szénsav, a nátrium- es magnézium bikarbonát, amelyet az orvosok sikerrel használhatnak a gyogyászatban.
A korondi víz ezen kívul mint asztali és üdito víz is kitunő. A furdésre használt vasas savanyúvizforrások hofoka 12?C volt. Az ivóvíz tüdo- és légzési bajok gyógyítására volt alkalmas. Ezenkivül vérszegények, gyomorbetegek, és csontbetegek is sikerrel használták.
A korondi sósforrás vize egyike a legkitünobb sósvizeknek, amelyben, a konyhasón(15,36?) kivul fontos alkotórészek: a sósvizekben szokatlan sok szabad széndioxid, vas- és nátriumbikarbonát. A volt fürdot csúz, köszvényes betegségek, és borbántalmak gyógyitására alkalmazták.
A XIX. század elején az árcsói borvizet értékesíteni kezdték. Néhány év leforgása alatt több mint 10000 üveget palackoztak évente. Az 1896-os Milleniumi kiállításon a korondi fürdő savanyi vize külön dícsérőoklevelet kapott.

Élővilág: növény- és állatvilág

A válozatos felszíni formák, változatos növényzetet alakítottak ki, melynek két fobb övezetét külömböztetjük meg: erdok és legelők-kaszálók övezete. Az erdok közül uralkodó a bükkerdő. Összefüggő bükkerdők a keleti es déli határrészen találhatók.
A medencében hiányoznak az erdok, csupán a határnrvek utalnak arra, hogy valamikor ott is fás területek voltak: pl. Nyír, Gyertyános, Csere-domb. Gyakoribb fafajták a vidéken: bükk, gyertyán, juhar, csetölgy, köris, hárs, nyír, és éger. A cserjék közül jellemzőbbek a mogyoró, vadrózsa, galagonya, kökény stb. Korond területén számos gombafaj is található, melyek közül ehetők a rókagomba, csiperkegomba, keserugomba, korallgomba, fenyogomba stb., és mérgezok a fehér gyilkos galóca, légyölő galóca, vörhenyes özlábgomba.
A védelemre szoruló növények között említésre méltó a nárcisz (Narcissus stelloris), mely a Kalonda-teton (Veresmáté nevuterületen) terem több hektárnyi területen, de nincs védetté nyilvánítva. Egy másik védelemre szoruló növény a Kisasszonypapucs (Cypripedium calceolus), mely a Firtoson található.
Az alsó aragonitbánya környékén található még néhány ritka növény, mint a szunyoglábú bibircsvirág (Gimnadenia conopsea), madárfészek-kosbor (Neottia nidusavis), veresnadrág-csenkesz (Festuca pseudovina), és a szísófu (Salicornia herbacea europae). Ezen kívül egyre ritkábban található a pünkösdi rózsa vagy a zergeboglár (Trollius europaeus). Valamikor egy határrészt neveztek el a pünkösdi rózsáról Pünkösdi-mezo néven, a Malom –utcai temető alatt, ma itt pünkösdi rózsa nem található.
A falu határában rengeteg gyógynövény is található, melyek közül humángyógyászatban 139-et használnak, állatgyógyászatban 61-et.
A kiterjedterdok gazdag állatvilággal rendelkeznek. A növényevok közül említésre méltó az oz, szarvas, vadnyúl, ritkán borzot is találunk. A ragadozók közül megtaláljuk a farkast, rókát, vadmacsát, hiúzt, és a medvét. A vaddisznó is nagyon elszaporodott a környéken, óriási károkat okozva a terményekben.
Korondon a madarak is kedvezo feltételeket találnak, úgy télen, mint nyáron. Húszévi szünet után ismét megtalálható kisebb számban a fehér gólya. Az oszi vonulás idején már több alkalommal is sikerült megfigyelni Szolomál és Kalonda területén több száz gólya pihenojét. Az utóbbi három évben Kétkorond tövinél fekete gólyát is láttak. Említésre méltó hogy a középkorban Korondot és Környékét kiváltságokban részesítették az erdélyi fejedelmeksólymok beszolgáltatásáért (évi 8 sólyom). A sóvidék madárvilágából 98 faj megfigyelését írták le (Gub Jenő: A sóvidék madarai).
A hüllők világa is változatos. Található törékeny gyík, hargas sikló, rézsikló, fürge gyík, vízi sikló, és keresztes vipera. Az 1960-as években mocsári teknost is láttak.
A sok patak bő halállományt feltételez, amit az orvhalászok gyakran megdézsmálnak. A megtalálhatófajták a zsemle, lapocka, márna, paduc, vágó-hal, kopsi, balind és pisztráng. Ez utobbit a 70-es években telepítették az Észak vizébe.

Történelmi áttekintés


A település benépesülése

Korond falu alapításának ideje és helye vitatott. Szájhagyomány szerint az első település nem a falu mai helyén, hanem a Szállás nevű határrészen volt. Ezzel egy időben a község mai területe posványos terület volt, építkezésre alkalmatlan. Korond nagyközség keletkezésének kezdete a telegdi szelyek betelepülésével függ össze, és a XII. század végére, XIII. század elejére tehető.
Az első írásbeli feljegyzést Korondról az 1332. évi pápai tizedjegyzékben találjuk: „Item Petrus sacerdos de Kurnud (Kurund) solvit II. Banaleum antiqum.”. A falubeliek szerint- mivel a község osi fazekasfalu- elnevezését a korongról kapta. Kiss Lajos szerint a korom főnévképzős származéka (Földrajzi nevek etimológiai szótára), talán elsődlegesen azt a patakot jelölte, amely mellett fekszik a település, és a víz színére utaló név lehetett.
A régészet adatai szerint, a település határában, 1893-ban bronzkori koraavar, lószerszám készítéshez szükséges préselőmintákat találtak. Firtos-vára mellett, Táborhelyen, a Keselyű-tető és Péter hegyese közti részen jelentős aranyéremleleteket találtak. Az érmék a 270-602 közötti időkből valók, a keletrómai császárság pénzei, melyek számos legenda forrásaivá váltak. A 237 drb.-ból 61-et találtak meg, és 9 a székely-udvarhelyi muzeumban található. Az érméket feltehetoleg egy menekülő avar ember áshatta el 620 táján.
Bizonyos régészeti nyomok arra utalnak, hogy a Küküllő térségben ez idő tájt korai avar központ létezett. Az avar uralom 631-635 között virágzott, majd a szlávok elől a Nagy- Magyar- Alföldre húzódtak.
A székelyek betelepulése előtt Udvarhely vidéke erdos, gyepű-terület volt, gyér szláv lakossággal, majd a honfoglalás után határvédő magyar és néhol besenyő lakossággal. Szláv eredetű helynevek: Putna, Bucsin, Szováta? besenyő eredetű helynevek: Küküllő, Kadács, Besenyőfalva.
Legújabb kutatások alapján a régészek, a Korond, Pálfalva és Váralja határainak találkozásánál fekvő Firtos várának a keletkezését a XI. század végére, a XII: század elejéreteszik. A vár feladata az ország keleti határainak a védelme, és a Sóvidék, a sóút orzése volt. Ehhez a védelmi rendszerhez további Sóvidék, és környékén található osvárak tartoztak, melyek a székelyek betelepülése elött keletkeztek. Firtos várától 1,5 km-re nemrég Árpád-kori települést fedeztek fel. Ferenczi Géza és Ferenczi István régészek a korondi határban, a Kadács mezején egy széles hegynyeregben fedezték fel a kora középkori kis települést. Feltehetoleg az 1544-ben még oklevélben emlegetett, és azóta eltünt Bessenyofalva (Bessenijofalwa) lehetett itt. Ennek az Árpád-kori településnek besenyo népessége adhatta Firtos és Tartód várának orségét a székelyek beköltözése előtt, amely után lakósai Firtosváraljára, Atyhára vagy Korondra települtek át.
Korond nagyközség keletkezésének kezdete minden bizonnyal a telegdi székelyek betelepülésével függ össze. Alsó- és Felsősófalva, Atyha, Pálfalva a telegdi székelyek bejövetele előtt nem léteztek. Székelyvarság még a XVIII-XIX. században is szétszort, nyári szállásokból állott, és csak aszáz éve fejlodött állandó településsé, ugyanúgy, mint a Korond határán keletkezett kisebb település bokrok: Fenyokút, Pálpataka, Vadasmezo. Az egyes falurészek terjeszkedése és fekvése kutatásainak eredményei azt sugallják, hogy kezdetben a jelenlegi falu több különálló településbokrokból fejlodött ki. Ilyen különálló falurészek lehettek: Alszeg, Felszeg, Dió, Papmocsára, Telek, Tómező, és Tószeg.
A szájhagyomány szerint a falu a XIII. századtól fogva az Első-szállás helyen volt, aztán a Második-szálláshely körül alakult ki a helység. Korondhoz tartozik a település határán sokkal később (XVIII. Század elején) kialakult Fenyokút, és Pálpataka kis szétszort településbokrai, és az úgynevezett Békás-tanyavilág egyes házai, valamint Telek és Telekkert, amelyek ma már az anyaközséggel egybeépültek.
A Korondhoz legközelebb eső nagyobb település Atyha, azonban sokkal késobb keletkezett, első feljegyzése 1536 és 1567-bol valók. Valószínüleg a mai atyhai határban lévo Szentegyházas-erdon belűl feltételezett, elpusztult régi temlpom lehetett a korondi plébánia elso temploma. A korondi és atyhai egyházi levéltár iratai szerint, a reformáció elött, Atyhának, Pálfalvának, és Korondnak közös temploma volt, és a három falu közössége a korondi egyházközösséghez tartozott. Korond területén 1533-ban épült katolikus templom, mely Orbán Balázs szerint „román stílusból gótba való átmenet”. A reformáció idején a templom az unitáriusok tulajdonába került, a lakosság nagy része ugyanis áttert az unitárius vallásra.
Az 1562-es székely felkelés után János Zsigmond megnyirbálja a székely kiváltságokat, megjelenik a jobbágy-zsellér réteg, kezdenek kialakulnia nagyobb magánbirtokok. 1600-ban Ali pasa kétszer is feldúlja Udvarhelyszéket, azonban, hogy a harcok Korondot hogyan érintették, nem tudjuk. 1696-ból származik az első hír a korondi oktatásról, de az egyházi levéltárban közvetett utalás van arra, hogy azelott is volt oktatás a faluban.
A XVII. Század végétol megélénkülnek a kuruc-labanc csatározások, aminek következtében 1708-1711 között pestisjárvány, majd 1717-1719 között a nagy szárazság miatt éhinség sújtja a vidéket. Ebben az idoben sokan elvándorolnak, foleg Moldvába.
A XVIII. század elso felében az osztrák uralom megszilárdulásával megkezdődik az ellenreformáció. A Firtosi vár területén a jezsuiták, majd a minoriták kolostort alapítanak. A katolikus egyház eloször Atyhán erosödik meg, innen kezdik később ujraszervezni a korondi katolikus egyházat. 1716-ban közös megegyezéssel az unitáriusok még a templomot is vissza adják, miután 1720-ban új, kőtemplomot építenek. A katolikusok a régi templom helyébe 1911-ben újat, nagyobbat építenek.
Az 1841 augusztus 22 és 27 között Korondon tartott unitárius zsinat a teljes magyar nyelvű oktatás bevezetését határozta meg. A település igazgatása a XVI. századtól kezdve a sajátos falutörvények szerint történik. A helységet a falutanács vezette, amelyet évente választottak, és részt vettek benne a szabadszékelyek, és a jobbágyok képviselői is. A falun belül kisebb közigazgatási és gazdasági egységet alkottak a tizesek. A tizeseknek külön vagyona is lehetett, mely földterületekbol, vagy muhelyekből, malmokból állhattak. A tizesek igazgatták a falu külhatárának egy-egy meghatározott részét: utakat, hidakat javítottak, forrásokat gondoztak stb.. A tizesek Korondon még a XIX. században is muködtek.
A XVIII. század közepére Korond népességi és gazdasági szempontból a Sóvidék legjelentosebb adófizető településévé vált. Ugyanakkor a falu lakossága rohamosan szaporodni kezd. Azord éghajlat, és gyenge minoségű termoföld miatt a lakósság egy részének más kiegészítő foglalkozás után kellett néznie. Igy kialakultak újabb mesterségek, mint a zsindelyfaragás, deszkametszés, mészégetés, kender- és gyapjúfeldolgozás, sószálítás és eladás, és már a XVII. században elkezdodik a fazekasság. A gazdasági fejlődést jelentősen elősegítette a Mária Terézia császárnonél kivívott évi 4 országos vásár megtartásának joga. A négy vásár: január 15-18 között a „téli vásár”? május 10-13 között a „fuhúzó vásár”? július 1-4 között az „eperéréskori vásásr”? vagy Szent János napi vásár? és augusztus 22-25 között a „Bertalan-napi vásár”.
A XIX. és XX. Században a községben bekövetkezo kulturális és gazdasági fejlodében elsosorban a kézműipar és ezen belül a legfontosabb a fazekasság fellendülése volt. Azonban a korondiak ellen eladási tilalmat vezettek be, I. Rákóczi György 1643-ban, és Apaffi Mihály 1682-ben. A tilalmat a korondiak folyamatosan megszegtég, és mázatlan cserépedényeiket az egész Székelyföldön (kivéve Csíkot) és a szász megyékben is árúsították. 1820-ban Korondon már ötven fazekas dolgozott. Nemsokára megjelennek az olcsó mázasedények is. Az elso világháború idején fellépo vasedényhiány elosegítette a termelés növekedését, majd 1920-banmegnyílt a piac dél és észak-kelet felé. Az 1930-as években már három milliónál is több kerámiatárgyat adtak el.
A II. vilagháború után, a hatvanas évek kozepéig foleg mázas parasztedényeket és Órománia számára ún. MOS-ra (halotti megemlékezések) szánt edényeket, kancsókat és tálakat készítettek. 1974-ben díszkerámia előállító gyárat létesítettek Korondon, ahol több mint 200 munkás dolgozott.
Az 1980-as évektől a turizmus csökkenése, a tüzelo, a festék hiánya miatt a termelés visszaesett. 1990-tol a turizmus élénkülésével újabb fellendülés következett be a fazekasság, fafaragás, taplókészítés terén. A kerámiagyárat azonban bezárták. A fazekasságon kívul a XIX. szd. végén és a XX. szd. elején jelentos jövedelmi forrásnak számítottak a malmok is: lisztelo malmok, posztódürückölök, olajütok, mázdaralók, furész- és áramfejleszto malmok.
A XVIII. és XIX. században fontos pénzkereseti forrásnak bizonyult a sókereskedés és sófuvarozás is. Számos korondi szekeres szállított sót a Putnahágon, a Bucsinon keresztül az Ún. Sóúton, a Gyergyói-medencébe, ahonnan a só nagyobb részét a Maros vizén tutajokkal szálították tovább. Más jövedelmi forrásnak számított a sófőzés, amely valójában tiltott volt. A község észki határában létezett az egykori Só-ház és Só-kút. Az évenként választott sóbiró minden korondi családnak szükségletei arányában ún. sóscédulát adott, megfelelő mennyiségű sósviz használására. A sósvizet szerda reggelenként osztották. (még 60-as években is)
A XIX. szd.-ban az árcsói borvizet is értékesítik. Néhány év leforgása alatt több mint 10000 üveget palackoztak évente. 1817-ben kiépítik a korondi fürdotelepet. (Özv.Frauszné, majd Dósa Elek) A század végen Gáspár Gyula fejlesztett tovább, majd a XIX. szd. elején fiai csődbe juttatták.

Antropikus eredetű turisztikai erőforrások
Történelmi műemlékek

Firtos vára

Korond, Pálfalva, és Váralja határainak találkozásánál fekszik Firtos várának romja. A legújabb kutatások szerint, a régészek a vár keletkezését a XI. század végére, a XII. század elejére teszik.
A vár feladata, az ország keleti határainak védelme, a Sóvidék és Sóút orzése volt. Ehhez a védelmi rendszerhez tartozotak a Sóvidék és környékének többi - székelyek betelepülése elott keletkezett - ősvárai, mint a Székelyvarság határában fekvő Tartód vára is.
Ezek a várak valószínüleg az 1068, 1083, és 1091 évi úz, majd kun betörések hatására épültek a XI.-XII- században. I. László vagy Könyves Kálmán idejében. Ezek a várak nem voltak hubéri birtokközpontok, kis méretük volt, és nem volt lakótornyuk. A bennük és mellettük talaált cseréptöredékek a XI-XII- századból valók.
A kis várakból, és sáncvonulatokból álló korai erodítésrendszer )amelyhez Firtos és Tartod vára tartozott) mellett talált régészeti maradványok azt bizonyítják, hogy a XIII. század elején a székelyek betelepedése idején ezek már felhagyottak, romosak, erdovel benott területek lehettek.
A várrendszer megszünése valószinűleg kapcsolatos volt az 1156-os bizanci-kun-román támadással, amely után valószínüleg Szent László király a keleti védőrendszert előbbre tolta a Kárpátok gerincére, és azon túl.
Az óvális alakú vár 2m vastag falainak maradványait már rég betemette a föld. A tornyos falú udvaron az 1950-ben végzett ásatás, félköríves szentélyu, XII-XIII. szd.-i román stilusú templom maradványait tárta föl. Északon nem volt falazat, természetesen védett volt a magas vulkáni platószéllel, a nyugati oldal szintén meredek lejtore néz, ennek falát egy bástya szakította meg. A bejárat a déli oldalon volt, keletről pedig a várárok és töltés kisérte a falakat. A vár 1701-ig a Firtos, majd a Kornis család birtokában volt. 1613-ban állítolag Báthori Gábor fejedelem is tartozkodott benne. 1737-ben minoriták telepedtek le a vár területén, és részben a régi romok felújításával, fából épült rendházat emeltek. Nem lehet megállapítani, hogy magát a templomot is felújították-e, vagy az 1725-ben Atyhai István által építetett kápolnát használták. A kedvezotlen iojárás miatt a szerzetesek 1783-ban Etédre, majd a Korond melletti Árcsóra, végül a marosvásárhelyi rendházba költöztek. Távozásuk utan az üressé vált vár rom pusztulásnak indult.
A Firtos-hegy Péterhegységnek nevezett másik csúcsán, a vártól délre egy másik kápolna maradványait tárták fel. Orbán Balázs szerint Szent Péter tiszteletére szentelt kápolna volt, ahol hajdan népes búcsúkat tartottak. Építkezési formája a XIII.századra utal.
1831 nyarán került napvilágra Firtos várához közel, Tábor-helyen, a Keselyű-tető és Péter hegyese közti részen, aszámos legendát szárnyra keltő híres firtosiaranyéremlet. Az érmék 270-602 közötti időkből valók, a keletrómai császárság pénzei. Bizonyos régészeti nyomok arra utalnak, hogy a Küküllő térségében ez idő tájt korai avar központ létezett. A 237 érmébol 61-et sikerült megtalélni. Az Udvarhelyi Múzeumba került 9 aranypénzbol csak 7 maradt meg. Hat érme új változat, világviszonylatban unikum, csak az Udvarhelyi Múzeumban található. Az érméket feltehetően egy menekülő avar ember áshatta el, 620 táján.

A korondi 1848-as emlékmű:

Az 1848-1849-es magyar szabadságharcnak Korondon is kézzelfogható nyomai vannak. Egy helytörténeti adatgyujtés közben egy olyan fényképre találtak, amely idős –1907-ben még élő- „közvitézt” ábrázolt, akik résztvevői voltak az 1848-as szabadságharcnak.
Ez a fénykép adta az ösztönzést, hogy tovabb kutassanak a forradalom résztvevoi utan. 1998 március 12-én, a szabadságharc 150-ik évfordulójára a korondi Gimnázium elotti parkban felállították a kopjafát. A felkutatott szabadságharc korondi résztvevőinek a száma 58, melyből négy nő volt.


Néprajzi eredetű turisztikai erőforrások

Székelyföldön, a kevés számú magányos településtől eltekintve, általában a zárt faluforma uralkodik. Ennek külső képe két alaptípusra osztható: a szabályos, és szabálytalan faluformár. Sóvidéken mind a csoportos (halmaz), mind a soros, vagy utcás faluformát is megtaláljuk, legtöbb esetben ezeknek a keverékét.
A Sóvidék peremén szórványtelepülések vannak, mint Pálfalva, Fenyőkút, Vadasmezo, Békástanya, és Szencsed.
A Korondon áthaladó nagy forgalmú főút erőteljesen befolyásolta a falvak településformáját, és mind jobban érezteti hatását. A muút hatása az utóbbi évtízedekbenleginkább Korondon észlelheto, itt az áthaladó nagy forgalmú út modernizálásakor új nyomvonalakat alakítottak ki, s az új foút mentén gyorsan szaporodnak az új típúsú házak. Ezek lényegesen megváltoztatták a falu képét, mivel ezek már nem népi jellegu építkezések. Az átmeno foút és a vele párhuzamosan kiépült Papmocsára beépítésétől eltekintve Korond a csoportos és az utcás község kevert típúsát mutatja.
A telkek és az udvarok beépítési formáin kívül a domborzati viszonyok, a patakok és azok völgyei is erősen hatottak a település formájára. Egy-egy telken még sírhelyek is találhatók, mivel itt még megtaálható az az osi temetkezési forma, mely szerint a családtagok a saját kertjükbe temetkeznek. Napjaikban ez már tilos, de még ma is több ilyen temetokertet lehet találni.
A legrégebbi időkben a házat az ember maga készítette, olyan anyagból, amilyen éppen azon a helyen a rendelkezésére állott. Erdos vidéken –mint amilyen a Sóvidék- minden építkezéshez a fa adta és részben adja ma is a legfontosabb alapanyagot. A középkorban az erdők sokkal nagyobb kiterjedése lehetővé tette a fából történő építkezés általános elterjedését. Újabban a régészeti és néprajzi kutatások egyre több érvet sorakoztatnak fel arra nézve, hogy a faépítkezéssel oseink már Dél-orosz síkságon megismerkedtek. A régi házakat gömbölyu fából készítették, a tetőszerkezetet pedig bukk fából. A boronafalu épületek sarkait nagy kore tették és azután a többi részt kirakták kovel. Ma már nem boronafalakat építenek, hanem vésett oszlopok (lábfák) között ácsolt gerendákat helyeznek el, és ezeket csapolva illesztik a lábfák közé. Ezeket a falakat régen törekes szalmával kevert agyaggal tapasztották be. Ma a berakott falat „fenyoágason” belécezik, és éppúgy vakolják, mint a téglaházat.
Viski Károly 1909-ben Siklódon végzett kutatásai nyomán a ház építését a következőképpen írja le: „Igazi ház csak a faluban épül. Négy szegletre talpko, mindjárt rá a talpfák. A rakófákra mestergerenda, erre a két boríték bütüröl s a fiókgerendák. Az egészet keríti a négy koszorúfa, két bütüjén való s két hosszú. Ezek tartják a szarvazatot, azaz a fönt egyberótt szarúfákat, melyeket még a kakasüllő is tart össze és szét. A szarufákon lécek, lécezés.”

Népművészet

A korondi hagyományos népi mesterségek

A korondi fazekasság

A korondi fazekas központ híre már nemcsak a megye, hanem az országhatárokon is túlterjedt. Az ország egyetlen helységében sem dolgozik annyi agyagot formáló és díszítő fazekas, mint Korondon. Ezen túl a fazekas központ történeti szempontból is figyelemre méltó. A gazdasági-társadalmi fejlodés hatására, amely minden típusú mesterséget kimozdított hagyományos kereteiből és társadalmi rendeltetésébol, a korondi fazekasság sorsa kedvezoen alakult.
Egyrészt, mert megmaradt a hagyományos fazekasság, s ma is nagyszámú használati edény készül, amelyet az ország több vidékén igényelnek, másrészt pedig létrejött a kerámia, új díszítő változata, amely mennyiségben és minőségben jóval felülmúlja a fazekasok eddig ismert összes alkotásait. Így Udvarhelyszék XIX. századi virágzó fazekas központjai közül – Székelyudvarhely, Küsmod, Korond, Homoródalmás, Székelyzsombor – a változások eredményeként, a fazekasság csak Korondon maradt meg és művészi értékben elore is lépett. A jelenség országos viszonylatban is egyedülálló. A fejlodés tényezoi közül a muvészi elorelépés a legfontosabb. A néhai „sárkovácsok” utódai, a régi típusú korongokon, a hagyományos edények mellett ma mesteri alkotásokat készítenek. Így a korondi kerámia formái, díszítési és rendeltetési jegyei alapján a népmuvészeti alkotások közé sorolható.
A régi Udvarhely vidéki fazekas központok formakincse, díszítő motívumai ma Korondon élnek tovább. Több mint kétszáz korongozó alakítja az agyagot a hagyományos korondi és a környékrol Korondra származott formákra.
A mai korondi kerámia formavilága a lehető legváltozatosabb, a díszítomotívumok is igen sokfélék. Ezeket két csoportba oszthatjuk: a hagyományos, helyi, korondi formák és díszíto motívumok, valamint az új, átvett formák és díszíto motívumok. A forma-és a motívum-ötvözodés eredményeként a mai korondi alkotások megfelelnek a köyönség ízléseinek.
„ Napjaink alkotásait, tehát a ma embere és közössége alakította ki, alkotja meg és saját jegyeiként viseli. Ebbe a népmuvészeti értékrendbe a fehér kerámiát soroljuk be, amely az egész Udvarhely vidék fazekas központjaiból származó, népmuvészeti szintre emelkedett forma-és díszítomotívumok ötvözodésébol áll és amelyet ma korondi kerámiának nevezünk.”(Kardalus János: A korondi kerámia)
Az utóbbi két évtizedben gyors ütemu újítások mentek végbe. Különösen a formák lépték túl a hagyományosnak mondható rendet. A jelenség összefügg a kerámia szerepváltozásával, a díszíto funkció fokozott elotérbe kerülésével a régi használati kerámiával szemben. Ezért találkozunk ma olyan formákkal is, történelmileg nem nevezhetok korondinak. Ezek alkalmazása egy természetes megnyilvánulás, a kerámia mai igényekhez való alkalmazkodása folyamán. Hasonló alakulás figyelheto meg a díszítomotívumok szerkezeti rendjében is, ahol a régi elemek újakkal telítodnek, gyarapodnak.
Az újítások másik területét az új típusú festékmázzal való próbálkozás képezi az újhabán típusú máz és a grafitmáz alkalmazása révén. Az újhabán típusú máz más a XIX. század végén Korondra került máznak egy tökéletesebb változata, fehér csillogó máz, amely ünnepi hangulatot kölcsönöz a mai alkotásoknak. A grafitmáz alkalmazása teljesen új keletu eljárás és kevesen használják.
A korondi kerámia nemcsak otthon bizonyított, hiszen országos kiállításokon, és mindenütt a legmagasabb díjat és elismerést kapta.

A korondi fazekasság története:

Korondon a fazekasságnak ősi hagyományai vannak, sokan Európa egyik legjelentosebb fazekas központjának tartják. A fazekasság a középkortól nott iparággá.
Az elso írásos adat a fazekasságról 1613-ból származik, amikor az udvarhelyi fazekas céh kontárkodással vádolja a korondiakat. Az udvarhelyi mesterembereket rendelet védet, így Korond szorult helyzetbe került. I. Rákóczi György 1643-ban, majd Apafi Mihály 1682-ben rendelettel oltalmazza a székelyudvarhelyi fazekasság termékeit, a korondi s Korond környéki falvak fazekasainak ún. „kontártermékei” ellen. Az eladási tilalmat azonban a korondiak folyamatosan megszegték. A vörös máztalan edények mellett a „cserepesek” kályhacsempéket is állítottak elo. Korondon a legrégebbi, évszámmal ellátott csempe 1667-bol származik. A máztalan, olcsó cserépedényekkel a korondiak Csík kivételével, az egész Székelyföldet és a szász megyéket is ellátták.
1750-ben gróf Gyulaffy László, Erdély udvari kancellárja, korondi birtokos biztosítja a korondi fazekasoknak, hogy évente 4 vásárt tarthassanak Korondon, ahol szabadon árusíthatják termékeiket.
1820-ban korondon már ötven fazekas dolgozott. A XIX. század végén megjelennek az olcsó mázas edények. 1893-ban Székelyudvarhelyen ko-és agyagipari szakiskola nyílik, ahol több korondi is tanul. A mázasedény gyártásának technológiája viszonylag rövid ido alatt egész Korondon is elterjedt. A fazekasok száma 1893-ban már 367-re emelkedett.
A korondiak a máz nélküli edényeknek is sokféle változatát készítették, melyek jól bevált fozoedények voltak az akkori cserepes tuzhelyeken. Néhány ezek közül: puliszkafozo fazék, káposztafozo fazék, tejfozo edény, de készítettek sarvaló kandérokat, szilvaízes edényeket, kalákák, lakodalmak, torok alkalmára vékás edényeket.
A cserepes tuzhelyek csempéit több helyen is készítették a vidéken: Atyha, Korispatak, Etéd, Küsmőd, Szolokma, Makfalva stb. Az erre vonatkozó bizonyíték az 1667-es évszámot viseli magán. Páll Lajos festo-költo pedig egy „Nemes Monos de Korond 1767” feliratú szép brokátmintás csempét talált. Ugyancsak szép régi csempéket oriz Józsa János fazekas.
Korondon a fazekasok mindig nagy számban éltek. Számuk az évek folyamán általában 100-400 között változott. Ma 600 körül van az ipari engedéllyel rendelkezo fazekasok száma. A legtöbb mester a falu Tószegnek nevezett részén élt osi idoktol fogva. A többségükben gazdálkodó felszegiek „kurtaharisnyásoknak” gúnyolták régebb oket, mivel a korong hajtásától elkopott-kifoszlott a székelyharisnyájuk szárának az alsó része.
Az a tény, hogy 1613-ban egy udvarhelyi fazekas céh kontárkodással vádolta a korondiakat, bizonyítja, hogy a korondi fazekasok már akkor komoly vetélytársként jelentkeztek. Idovel az 1750-ben Gyulaffy László által biztosított négy vámmentes vásár lehetosége is kevésnek bizonyult, így nagyobb piacra volt szükség. A XIX. század közepére már a korondi fazekasok termékei Erdély szerte ismertté váltak. Az árusítási utakat „szekerességnek” nevezték. Leggyakrabban Marosvásárhely vidékét és a Mezoség falvait látogatták meg. A biztosabb vásárok végett távolabbi vidékekig is elmerészkedtek, egészen a Mezoség pereméig. Ezek az árusítási utak, azonban nem voltak veszélytelenek. Útjaikra általában egy katlan fazekat (600-1000 db) vittek. Az edények ára kétszer töltve kukoricával volt abban az idoben. Kínos, nehéz munka volt mind az edény készítése, égetése, mind pedig az értékesítése. Ezért a falu szegényebb rétegét éppen a fazékiparral foglalkozók alkották.
Az 1820-ban egész Erdély szerte megejtett úrbéri összeírás alkalmával 50 fazekast jegyeztek fel Korondon.
A XIX. szd. Közepétol a korondi fazekasság számára új piacokat jelentettek a Kárpátokon túli falvak, városok, melyek valósággal felvirágoztatták ezt az iparágat. Ezt az ívelést a Románia és Ausztria- Magyarország között kibontakozott ötéves „vámháború” szakította meg. Továbbá az is fokozta sz értékesítési válságot, hogy csappant a kereslet a közelebbi területeken is a máztalan fazekak iránt. Ekkor következett be az első fazekas „emigrálás”. Tizenhét mester vándorolt át Korondról s más Udvarhely megyei településekről az akkori Románia területére a jobb megélhetoség reményében.
A Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara fontos adatokat szolgáltat jelentéseiben a századvég korondi fazekasságával kapcsolatban. Ezekbol nyomon követhető, hogy miként tunt el lassan a korondi máztalan kerámia és foglalta el a helyét a keresettebb mázas edény. Szinte évről- évre kimutatható, hogy miként ösztönözték az akkori kereskedelmi minisztérium képviselői, a mázas edények készítésének meghonosítását. Az áttérést a visszaesett edényárak is sürgették. Míg 1886 előtt 100 db edény ára legalább 3 forint volt, addig a vámháborút követoen mindössze 1,70 forintot kaptak érte.
A Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara igyekezete eredményeként a kereskedelmi miniszter nyolc hónapos tanfolyamot szervezett a mázas fazekasság elterjesztése érdekében, sot ún. „vándortanító” is tevékenykedett, aki házról házra járva tanítgatta az embereket az új technológiára. A lakósság azonban idegenkedett a kezdeményezéstol.
A kerámiaválság ellenére Korondon nem csökkent a mesterek száma. Mialatt Küsmődön és Szolokmában alig tevékenykedett 7-8 fazekas- és nemsokára ezek is felhagytak vele- addig Korondon az 1893-as jelentés szerint még mindig 145-en uzték ezt az osi mesterséget. A korondi vállalkozó kedvűeknek segítségükre volt a székelyudvarhelyi Kő- és agyagipari szakiskola létrejötte is.
Az 1900-as évek elején Székelyudvarhely vármegye eroteljes iparfejlesztési akciót indítványozott. Textil, kő, és agyagipari létesítményeket kértek a Sóvidék számára.
Az Iparfejleszto Bizottság a kereskedelmi minisztériumhoz címzett Memorandumában beszámolt a korondi lehetoségekrol: „Bizottságunk hiszi, hogy néhány év alatt, elsősorban Korondon olyan iparfejlesztési akciót kezdeményez, mely által százak és ezrek fognak európai verseny – agyagiparos mukészítményeket eloállítani.”(Udvarhelyi Híradó, 1907)
A XIX század utolsó évtizedében páratlan fejlodésnek indult a korondi fürdo is, amelynek akkori tulajdonosa Gáspár Gyula egy kis mázasedénygyártó muhelyt létesített. Ebbe az üzembe hozta mesternek Korispatakról Katona Jánost és egy német festot. Az üzembe több korondi is dolgozott, így egyre többen kezdték elsajátítani az új gyártási folyamatot. 1909-ben a Kereskedelmi és Iparkamara jelenthette, hogy Korondon elterjedt a mázasedény készítése. A mázas kerámia térhódítása a korondi fazekasság addig nem tapasztalt fellendülését jelentette. 1913-ban már ennek alapján városi rangot kértek a nagyközségnek.
Azt, hogy a modernebb gyártmányok ma már magasabb szinten állnak, köszönheto Filep Dezsőnek, akitől a fazekasok eltanulták a művészi kivitelt, és igen szép eredményeket értek el. Ők azok és akik ma a legelokelobb szalonokba beillo vázákat gyártják. Ezek a vázák nemcsak a „közönséges korondi fazék” végnapjait jelentették, hanem a régi értelembe vett fazekasság megszünését is. Korondon a fejlődés tovább folytatódott. A két világháború közti periódus újabb lendületet adott a fazekasságnak.
A román néprajzosok már a húszas évek végen „felfedezték” Korondot. Mac Constantinescu a fogarasföldi Dragus-i kerámiát a korondival hasonlította össze. Az akkori faluban 200 egyéni fazekasműhelyt talált.
A korondiak sikerrel vették fel a versenyt a kerámiaipar tokés vállalkozásaival is. Foleg Munténia és Moldva falvait kezdték elárasztani változatos, tarka festésu cserépedényeikkel, játékokkal és dísztárgyakkal.
A Tompa fivérek tordai kerámiagyárának mintájára 1929-ben megalakult előbb a Bertalan Áron, majd a Katona Sándor tulajdonában lévo „fazékgyár”. 1936-ban alakult meg a Patria nevű új gyár, ahová idegenbol hozott fazekasokat neveztek ki műhelyvezetőnek. Ez a vállalkozás hamarosan megszunt. A Bertalan Áron kerámiagyárba egyre több szakiskolát végzett fazekast hoztak, nemcsak Udvarhelyrol, hanem Tordáról is.
Korond a két világháború között a fazekas központok „sárkovácsainak” befutó helyévé vált. A kerámia az egyik legkifizetődőbb üzletnek bizonyult. Az 1930-as évek végén Bertalan Áron a tordai Pitvartól a Tompa fivérekhez hasonló modelleket kapott. Korondon is egyre jobban a elterjedtek a „népies”, „magyaros” minták. Ebbol nemcsak a Pitvarnak szállítottak, hanem Németországba is. Az üzemek révén a magán fazekasoknál is elterjedtek a gipszformák (modellek). A negyvenes években Bertalan és Katona üzeme mellett két kisebb muhely is muködött. Az egyes muhelyekben mindent elkövettek a muhelytitkok megorzéséért.
Idoközben Korondra műkedvelő festőnőt, Boér Máriát hívták Kolozsvárról, aki szép virágváza díszítéséket és modelleket készített, és bevezette az antilopos vázák készítését. A nagyváradi Molnár Judit, Boér Mária után 1945-ig tevékenykedett Korondon.
Tófalvi Zoltán szerint ez a korszak piaca az „eklektikus edényeket, giccses emléktárgyakat, talpas vázákat, és hímzésekből átvett festett vagy szaruzott díszítményeket igényelte.” (Tófalvi Zoltán: A korondi fazekasság)
A korondi fazekasokra a Kárpátokon túli edénygyártók is felfigyeltek, nemcsak a vásárlók és a néprajzosok.
A II. világháború éveiben a korondi fazekasok nyugat felé is messze „előnyomultak”, egészen Ausztria határáig. A bécsi döntés után dr. Szepesi Mihály miniszteri tanácsos az ún. „úri” ízlést kielégíto fazekasokat szövetkezetbe szervezte, és termékeiket az egész ország területén árusította. Többen dolgoztak is az anyaország különbözo településein, mint fazekasok, ezek hazatérve meghonosították az ellesett szecessziós utánzatú, népies, magyaros stílust.
A sokféle hatás és a piacok megőrzéséért tett erofeszítések a tulajdonképpeni népi fazekasság végét is jelentették. Tófalvi Zoltán így ír errol: „ Korondon a szigorú értelembe vett népmuvészet is megszunt és átalakult gicsekkel tarkított népi iparművészetté.”(Tófalvi Zoltán: A korondi fazekasság)
A korondiak évrol évre több terméket szállítottak a Kárpátokon túli területekre. Kezdetben szekerekkel, később teherautókkal fuvarozták az árut.
1949-1950 között államosították Bertalan és Katona Sándor üzemeket, és a magániparosok helyzete is nehezebb lett. A hatvanas évektol a közkézben levő gyárak termékskálája kibovült. Elkezdodött a virágvázák, falitányérok, és más dísztárgyak sorozatgyártása. 1962-ben az üzemekben elkezdik gyártani a fekete kerámiát. Azuta magántermelok is foglalkoznak vele.
A turistaforgalom fellendülése fokozta a keresletet is. A leleményes korondi ember pedig igyekezett kieléggíteni minden szükségletet, sokszor éppen az igazi értékek föláldozása árán. Így hódított teret a giccses dukkó-díszítés is.
1974-ben új, modern, korszeru kerámiagyárat létesítettek Korondon. Az 1972/73-as tanévben a székelyudvarhelyi szakiskola vezetosége tanulókat toborzott kerámia szakra, és ezt az osztályt kihelyezték Korondra a helyi elméleti középiskola épületébe. Az itt végzett diákok a korondi kerámiaüzembe szakmunkásként álltak munkába.
Az 1989-es fordulat változást hozott a korondi üzem életében is. A gyárat a Vestra néven részvénytársasággá alakították, a munkáslétszámot, és a termelést lecsökkentették. Az inflációnak, és a vezetoi érdektelenségnek köszönhetoen a megtermelt javaknak nehezen került felvevő piac, és a kilencvenes évek közepére le is állt a termelés.
Szerencsére a kerámiaüzem leállása nem jelentette a korondi fazekasság halálát. Bár örökös párharc folyt az üzemi termelés, és a magántermelés között, mégis ösztönzo hatása volt. Ami már két évtizede ösztönző mércét állító rendezvény a korondi fazekasok számára az az Árcsói kerámiavásár. Az évről évre megrendezett kerámiavásár által Korond népi mestersége, a fazekasság, a közszemlélet tárgyává vált. A résztvevő fazekasok hozzáállásának köszönhetően a rendezvény évrol évre jobban betöltötte tömegnevelo szerepét.
A kerámiatermékek híre messze túlnőtt az évek folyamán Európa határán. A magántermelok-most már csak róluk beszélhetünk- az öt kontinens majdnem minden országába eljuttatják (különösen 1989 után) termékeiket, de az 1962-1989 között virágzó üzemi termelés is sok országot meghódított.
A fobb importálók: Algéria, Anglia, Ausztria, A.E.Á., Ausztrália, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehszlovákia, Dánia, Franciaország, Hollandia, Izland, Izrael, Japán, Jugoszlávia, Kanári-szigetek, Kanada, Líbia, Lengyelország, Magyarország, Mexikó, Németország, Norvégia, Olaszország, Panama, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szovjetúnió, Új-Zéland.
A korondi fazekasság történelmét, múltját végigkövetve, méltán nevezhetjük a települést, az erdélyi fazekasság, és a népmuvészet legnagyobb központjának. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy számtalan Maros, Hargita és Kovászna megyei székely népi fazekas központ közül ma csak a korondi muködik. Természetesen ennek megfeleloen megnövekedett a „korondi” kerámia iránt érdeklodok tábora, és emellett a fazekasoknak igazodniuk kellett a változatosabb igényekhez is.
Korond nagy érdeme, hogy az erdélyi fazekas központok lassú hanyatlásával és fokozatos megszűnésével is ki tudta elégíteni a késobbiekben jelentkezo fokozódó igényeket, és ezeket életbe is tudta tartani.

A Korondon alkalmazott népi fazekas-technologia mozzanatai:

• Az anyag korongolása (edénytest elkészítése)
• Szikkasztás
• Kaolinnal való leöntés (engobozás)
• Száradás
• Karcolás, csíkozás vagy festés (díszítés) – foleg szaruírókával
• Égetés (a mázas edényeket kétszer égetik)

A taplófeldolgozás:

A taplofeldolgozás az egyetlen olyan népi mesterség, amelynek pontosan ismerjük a keletkezési körülményeit. Írott feljegyzések tanusítják, hogy a XIX. század hetvenes éveiben Borszéki Lina tanítóno honosította meg Udvarhelyen és környékén.
Az Erdélyi Szótörténeti tát IV. Kötetében megtaláljuk már 1595-ben a taplógomba feljegyzését: taplógomba (Fomes fomentarius) néven. A magyar nyelv történeti etimológiai szótárában 1395-ben említik eloször taplow formában. A taplóból kászült tuzgyújtó eszközt viszont 1506-ban emlitik legeloször. A történeti etimológiai szótár a szó eredetét bizonytalannak tekinti, de valószínu, hogy török eredetu. A fuzfákon növo parázstaplót is (Fomes igniarius) és bükk taplót is ( Fomes fomentarius) a gyufa feltalálásáig a „tuzütésnél” –a kovako mellé helyezve- a tuzgyujtás nelkülözhetetlen eszközeként használták. Ezen kívül a méhészetben füstölésre is használták. A tapló azomban nemcsak a tuzcsiholás nélkülözhetetlen eszköze volt, hanem a népi gyógyításban is alkalmazták vérzéscsillapítóként, fejfájás ellen (a sapkát) és aranyér gyógyítására (füstölögtetve).
A korondi toplászat meghonosodásának okaként több érv is felsorakoztatható. Legnyomósabbnak a múlt század végének, s a huszadik század elejének nyomasztó gazdasági élete jelölhető meg. A szegénység, páratlan találékonyság, kézügyesség, és az új iránti fogékonyság alakította ki ezt a mesterséget is, mint korábban a fazekasságot, és más mesterségeket. Az eddig felkutatott irásos források azt igazolják, hogy taplémuvesség elterjedése Korondon Filep János postamester nevéhez fuzodik, aki az 1895-ben megalakult Korondi Hitelszövetkezetnek is tagja volt. A népemlékezet szerint Filep János legelső taplógyűjtője Bancza Pali volt. Az azóta megsokasodott taplógyüjtőket ma is „Bancza ivadékainak” nevezik, a zsákot pedig amelybe a taplót gyujtik „Bancza- zsák”-nak hívják. Filep János kezdeményezése sikerrel járt. Kereskedő szellemű egyének megvásárolták a megmunkált darabokat, és nagyvárosokban, fürdő- és üdülohelyeken próbáltákértékesíteni, többnyire sikerrel.
Mivel a feldolgozott tapló igen könnyű, nagy mennyiséget is könnyen lehet szállítani. Ennek, a szállítás akkori feltételei mellett igen nagy jelentősége volt. A taplókészítők hamar rájöttek arra, hogy legjobb ha maguk készítik el portékáikat, és így nagyobb jövedelemre számíthatnak. A taplómegmunkálás „tudománya” gyorsan terjedt. Új tehetséges mesterek, és kereskedők foglalkoztak vele, így a falu új, jövedelemkiegészítési lehetőséggel gazdagodott.
A taplófeldolgozás díszárú választékának magas művészi szintre való emelésében nagy szerepe volt a Korondra telepedett Gál Sámuelnek, aki az 1930-as évek után szinte minden nagyobb kiállításon részt vett, és értékes díjakkal, kitüntetésekkel tért haza, növelve a falu hírnevét azáltal, hogy termékei több földrészre is eljutottak. Taplósapkáiért 1933-ban ezüstérmet kapott a sepsiszentgyörgyi Mezőgazdasági és Ipari Kiállításon, különféle taplómunkáiért pedig aranyérmet kapott Kolozsváron a Méhészeti Kertészeti és Háziipari kiállításon.
A taplógyűjtés a taplómesterség legfáradságosabb, veszélyes munkafázisa. Taplógyűjtés közben többen is életüket vesztették. Az egész ország bükkerdői a korondi toplászok „kiosztott”területe volt. A taplóknak külömböző mérete és típusa létezik. Egyesekből sapkákat, másokból kefetartókat, nagytáskákat, kalapot, tupárnát stb. készítettek. Némelyikből csak kevés rész marad meg faragás után, mások taplóóriások.
A taplófaragás, taplógyüjtés többnyire féfimesterségnek számít, de voltak női képviselői is Korondon. Manapság a gyűjtés és értékesítés is könnyebb lett. A szorgalmas korondiak az öreg bükkösökről összegyűjtik a taplót, családi üzemükben feldolgozzák, majd széthordják az országhatárokon túl is. Az Árcsói kerámia vásároknak is állandó színfoltja a díszes tapló-stand.
1996 és 1998 között két évi gyujtomunka eredményeként, dr. Zsigmond Győző felkérésére István Lajos és Szocs Lajos összegyujtötték a korondi taplófeldolgozás teljes anyagát egy országos méretű kiállítás céljára, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum részére. A kiállítás anyagát adományként gyujtötték, azzal az ígérettel, hogy az ajándékozó nevét feltüntetik a tárgyak mellett, a kiállításra meghívják a gyujtoket, és az anyag a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba kerül megorzés végett.
A taplófeldolgozás a népi fazekasság mellett szintén jelentos népi mesterségnek számít. Korond azok a közé a világviszonylatban is ritka települések közé tartozik, amelyekben még ma is élo mesterség a taplófeldolgozás. Ez a foglalatosság az utóbbi idoben 50-60 családnak biztosított megélhatést.
A taplógombát hamuval, vízzel, lassú tuzön öt napon át fozik, majd a szálkás rész eltávolítása után kalapáccsal megpotyolják. Ezután kifaragják, majd topolják, nyújtják, szabják, vasalják majd préselik, és a kész tárgyra díszeket ragasztanak.
Ma a taplóból többféle tárgyat is készítenek: sapkát, válltáskát, kefetartót, falvédőt, öveket, tupárnát, virágdíszeket, és másokat. A korondi taplósok készítményeiket a tengerparton és külömbözo városokban is értékesítik.

A korondi Múzeumház

A második világháború után Korondon, hivatalos körökben többször is felvetodött a gondolat, hogy létre kellene hozni egy kis múzeumot. 1946-ban már elkezdodött a régi tárgyak összegyujtése, amelyeket a volt jegyzoi lakásba raktároztak el. Késobb ezeket elvitték más múzeumokba.
Az 1970-es években újra felvetődött a gondolat. A tantestület lelkesebb tagjai is gyujtögetni kezdték a régi tárgyakat, amelybe a tanulók is besegítettek. Így 1977-re félszáznál több darab gyult össze, régi bútorok, régi cserép- és faedények, kézi gabonaarató és gabonacséplo eszközök, a kender feldolgozásához szükséges szerszámok, régi cserepes tuzhely csempéi stb. Szükségessé vált az iskolába összegyujtött tárgyak elhelyezése olyan épületbe, mely a közösség kézpontjában lenne, volna régisége is, és a régi korondi háytípust is fel lehetne ismerni rajta.
Így került a választás egy nagyon régi, kétosztatú földszintes házra, amely akkor családi ház volt. A ház pontos építési idejét nem sikerült megállapítani, de azt tartják, hogy a talpfája még abból az idobol való, amikor Szolomár oldalát csereerdo borította. Az akkori községi Pártbizottság, a Szocialista Nevelési Tanács és a Kultúrotthon Igazgatóság elhatározták, hogy az épületet megvásárolják a tulajdonostól. A vásárt csere formájában kötötték meg. A tulajdonos a helyi mezogazdasági termeloszövetkezettol új területet, és egy házra való faanyagot kapott a községi erdobol.
Így a község központjában létrejött a múzeumház. 1978-ban az épületet új zsindellyel fedték újra, kitakarították, kimeszelték, és az iskolából összegyujtött múzeumi tárgyakat elhelyezték benne.
A múzeum kezelését, a tárgyak megorzését Páll Antal híres fazekasmester vette át. A múzeum látogatók Páll Antal termékeibol vásárolhattak is, melyek külön voltak kiállítva eladási céllal. István Lajos 1980-tól gondozta a múzeumot. 1989 után, a Firtos Muvelodési Egylet megalakulása után, az egylet vezetosége is bekapcsolódott a múzeumi tevékenységbe. 1997-tol a „múzeum ore” Tófalvi Sándor könyvtáros lett. Ma a múzeumház sorsának irányítását a községi tanács saját hatáskörébe vonta.
Ma a tájház egy század eleji korondi fazekascsalád lakás- és életkörülményeiből ad ízelítőt. Az edénygyűjtemény mellett a látogató gyönyöru, régi festett bútordarabokat láthat, de figyelmét felkelthetik az egykori munkaeszközök és a hajdan volt korondi népviselet is. A „porta” elé gyönyöru székelykaput állítatott a korondi kultúrotthon vezetosége. Nem faragtattak újat, hanem Atyhából, a 98-as házszám elol szerezték meg a múzeumház részére az ott álló, csakugyan muzeális értéku, gyönyöruen díszített székelykaput, és állítatták fel új helyére a múzeumház mindenkori látogatóinak csodálatára.

Korondi népszokások-népünnepek

Korondon rengeteg népszokás, hiedelem fuzodik az év különböző periódusaihoz. A népszokások egy része vallási eredetu, mások évszakokhoz, vagy helyi ünnepekhez fuzodnek. A korondi ember ma is ismeri az időjárásra, egészségre, szerencsére, terméskilátásokra utaló régi hiedelmeket, babonákat. Az év különbözo idoszakaira vonatkozó jelentosebb szokások január 1-tol december 31-ig:

Január 1-Újesztendő napja:

A legtöbb helyen ezen a napon hajnalban kottes palacsintát sütöttek. A lányok és az asszonyok nem látogathattak meg másokat, mert úgy tartották, férfinak kell az új évben elsoként a házba lépni, hogy szerencsét hozzon a következo évre. A férfiak felkeresték a rokonokat, ismerosöket és boldog új évet kívántak. A faluban házról házra jártak e nap a kóborló zenészek, és a kolduló cigányok, szintén „szerencsét hozni” az új évre. A csoportokba verodött köszöntok így üdvözölték a ház népét:
„Ma van újesztendő napja,
aki ezt megérte, méltó megtisztelje,
éltesse az Isten a háznak gazdáját,
tartsa meg az Isten a benne lakóját.”
Ez a szokás ma már a múlté.

Vízkereszt: (január 6.)

A katolikusok ünnepe, a házszentelés napja. A pap házról házra jár, hogy megszentelje a házakat. Távozása után régen az asszonyok, lányok, gyermekek utána siettek a harmadik, negyedik házig is elkísérték, hogy dús legyen és jó nagyra nojön.

Februárban több farsangi bált is szerveznek ma is, melyek között színdarabos bál, és kosaras bál is található. A húshagyó keddi bál (húsvét elotti 46.nap) a januárba kezdodo farsang záró napja. Ezen a ismét kottes palacsintát sütöttek, és ünnepi asztalt terítettek. A művelődési házban ma is megtartják a farsangzáró táncmulatságot, ennek végeztével húsvétig se bál, se lakodalom nincs a faluban.

A húshagyó kedd utáni nap a hamvazószerda, vagy böjtöloszerda. A katolikusok azen a napon nem ettek se húst, se zsíros ételt. A nap sajátos étele a fott aszalt szilva és a puliszka volt.

Ezen a napon konfirmáltak az unitárius gyerekek (14 évesek). Kezdetben egyszerű vallásos ünnepnek számított, ma már az evés-ivás nagy családi ünnepe lett.
A katolikusok ezen a napon szentelik meg a barkát(népies nevén cikót). Sokan még ma is úgy tartják, hogy ha a házba bevitt barka nincs megszentelve, akkor nem kelnek ki a csibék a tojásból.

Húsvét elotti péntek, nagypéntekhez egykor hiedelmek, szokások egész sora kapcsolódott. Ez a nap is szigorú böjt nap, amit az unitáriusok is megtartanak. Régen voltak akik estig semmit nem ettek ezen a napon.

Húsvét első napja:A katolikusok sonkát, bárányhúst, kalácsot, bort, és pirostojást szenteltek és szentelnek ma is. A nagymise (11 órakor) előtt határkerülést tartottak. A keresztalja élén templomi zászlókat vittek, útközben kitakarították a mezei kutakat. 1947 után a határkerülés is megszunt Korondon. Húsvét elso napjának éjszakáján indultak öntözni(locsolni) a felnott legények a nagy leányokhoz. Öt-hatos csoportokba jártak, rendszerint zenészt is vittek magukkal. Volt köztük egy ún. „szamár”, aki a pálinkáskorsót cipelte, amelybe az el nem fogyasztott pálinkát gyujtötték. Ezenkívül a kosarat is o vitte, amelybe a piros tojást gyűjtötték. A pálinkát és a tojást húsvét másodnapján délután vagy este közös mulatság keretében fogyasztották el. A locsoló legények minden háznál három verset mondtak el: beköszöntőt, táncra kérőt és köszöntő verseket.
Húsvét másodnapja:
Reggeltől délig a gyerekek öntözésének az ideje. Kettes-hármas csoportokban járnak házról házra, nem csak a lányos házakhoz mennek. A fo cél, az adománygyujtés. A gyerekek is locsoló verseket mondanak. A faluban számtalan locsolóverset ismernek.
Pl. „Zöld erdőben jártam,
Kék ibolyát láttam,
El akart hervadni,
Meg szabad-e locsolni?”

Áprilisban, Márk napja utáni vasárnap tartják a katolikusok a búzaszentelést. Ezen a napon a templomi zászlók alatt a falunak annak a széléhez vonultak, ahol a búzavetések kezdodtek. A szertartás alatt a lányok a búzakalászból és mezei virágokból koszorúkat fontak, a zászlókra aggatták és így vonultak vissza a templomba. Ma már csak a templom körüli körmenet emlékeztet erre a szokásra.
Május elseje, előestéjén a legények a lányok kapujába vadcseresznyefa ágakat állítottak. A fiúk, a biztonság kedvéért az ág alsó részébe a nevüket is belerótták. Volt ugyanis olyan eset, hogy néhányan kicserélték a zöld ágat tövisfával.
Húsvét utáni negyedik héten van áldozó csütörtök. Ezen a napon gyóntak és áldoztak eloször a hét évet betöltött gyerekek. Ma már az első áldozás díszes ünneppé vált.

Pünkösd, húsvét utáni ötvenedik nap. Hagyományos ünnepi eledele az ordás kalács. Pünkösdhöz kapcsolódtak a keresztjárások. Egyik legnagyobb eseménynek számított a csíksomlyói búcsújárás a katolikusok számára. Ez fizikai szempontból is nagy próbatétel volt. A korondiak 47 km-t gyalogoltak Kápolnásfaluig, ahol megszálltak, és onnan másnap újabb 38 km várt rájuk. Csíkszereda határában megmosakodtak az Olt vizébe, ez után mentek fel Somlyóra. A korondi búcsújárás fénykora a két világháború közötti idoszakra teheto. Évente legalább 150-200 személy vett részt a zarándoklaton, nok, férfiak, fiatalok és öregek egyaránt.

Úr napja, pünkösd utáni második csütörtök. Nagy katolikus ünnep. 1890 táján állították fel a faluban azt a négy keresztfát, melyek az Úr-napi körmenet irányát és megállóit jelezték. A keresztfáknál erre a napra templomi terítokkel borított, szentképekkel és gyertyatartókkal díszített oltárokat állítottak, a körmenet útját pedig a Piac-tértol a templomig korisfa ágakkal díszítették fel. Ezekrol, a templom fele visszamenet mindenki letört egy kis ágacskát, és hazavitte. 1960-tól ezen a napon száll ki az unitárius egyházközséghez az esperesi vizsgálószék is.

Úr napja utáni tizedik nap tartják a korondi római katolikusok a templom búcsúját. Ezen a napon Pálpatakáról, Atyhából, Parajdról, és Szovátáról templomi zászlókkal vonultak fel az ottani hívek. A templomi szertartás után ünnepi ebédekre, a vendégek fogadására került sor, és a napot nagyszabású táncmulatság zárta.

Augusztus második szombatján rendezik meg 1979 óta a hagyományos Árcsói kerámiavásárt. A néprajzos szakemberekbol álló bizottság nézi át és hagyja jóvá a kiállítandó árút, végül o díjazza a kiváló munkát. A rendezvény célja a korondi kerámia legjellegzetesebb darabjainak forgalmazása mellett, a több évszázados korondi fazekasság népművészeti hagyományainak feltárása, tovább éltetése és muvészi továbbfejlesztése.

Szeptember folyamán Korondon is és a tanyafalvakban – Fenyokúton és Pálpatakán is – megszervezik a hagyományos szüreti bált. Ennek a szokásnak 80 és „régisége” van annak ellenére, hogy Korondon soha nem voltak szolosök. A húszas években vezették be ezt a szokást a faluba. A szükséges szolomennyiséget a piacról szerezték be. Erre a napra a csoszök táncmulatsággal készülnek és székely népviseletbe öltöznek.

Szent Mihály napja (szeptember 29) utáni vasárnap az unitáriusok számára az őszi hálaadás vagy az új kenyér ünnepe, fontos vallási ünnep. Erre a napra friss kenyeret és kalácsot is sütöttek. Ezt a szokást a katolikusok egy része is átvette.

Mindenszentek napján (november 1) mindkét felekezet temetőjében megtakarítják a sírokat, virágokkal díszítik fel, majd gyertyákat gyújtanak. Este otthon az ablakban és a tornácon is égetnek gyertyákat.

Karácsony szombatján (december 24) minden háznál kalácsot sütnek, este pedig karácsonyfát állítanak. A karácsonyfa állítás szokásának kezdete Korondon az 1920-as évekre teheto, és a negyvenes években vált általánossá. Karácsony estéjén a cigányok csoportokba verodve jártak házról házra kántálni, házalásuk a hajnali órákig tartott. A házaknál kántálási énekeket énekeltek, amelyek Jézus születésérol szóltak. A hatvanas évektol a kántálás szokása is nagyrészt megszunt Korondon.
Karácsony: (december 25) a korondiak legnagyobb ünnepe. Legtöbben Jézus születését ünneplik, de a békesség és a család ünnepeként is számon tartják. Korondon helyi bethlehemezésrol nincs adat. Az 1930-as években azonban Atyhából belátogattak az ottani csoport tagjai. Karácsony elso napján nem rendeztek táncmulatságokat, helyette a mukedvelo színjátszók tartottak eloadást. Ezt a szokást ma is tartják. Az eloadást másnap megismételik, és ekkor táncmulatság követi.

Aprószentek napja: (december 28), ezen a napon a fiúk 2-3-as csoportokba „aprószentekelni” mennek, főként a lányokhoz. A házba lépve egy verset mondanak, és egy vesszovel gyöngéden megveregetik a lányokat. Jutalmul kalácsot és pénzt kapnak.
„És ha már nem lehet útjába állni a gazdasági fejlodésnek, akkor legalább meg kell menteni valamicskét a Föld eredeti képéből, egy-egy kis paradicsomi maradékot kell csinálni, hogy a késo utódoknak legyen hová elzarándokolniuk, ha látni akarják, milyen szép is volt valamikor a világ.”
- Vasárnapi könyv, 1926. Január 26.-
Szabadidős infrastruktúra
A Korondra látogató vendégek számára ajánlott nyolc-tíz napos programok:

1. nap: Útirány: Parajd – Szováta - Vármező
Parajd: A Sóbánya és a termálfürdő meglátogatása, Rapsóné vára, Áprily Lajos emlékház, a sóháta természetvédelmi terület.
Szováta: Medve-tó meglátogatása, fürdés
Vármező: pisztrángtenyészet

2. nap: Gyergyószentmiklós és környéke – Bucsin tető
- a gyergyói – medence és a város megtekintése, Örmény központ
- Szárhegy- a Lázár kastély megtekintése
- a Gyilkos-tó és a Békás-szoros meglátogatása

3. nap: Útirány: Székelyudvarhely – Székelykeresztúr – Segesvár
Székelyudvarhely: Szent-Mihály templom, a Székely támadt vár megmaradt részének megtekintése
Székelykeresztúr: Gyárfás-kúria, Petofi körtefája
Fehéregyháza: István kút, Petofi -múzeum és az emlékmu megtekintése
Segesvár: az óváros és a vár, valamint a vár-múzeum és Óratorony megtekintése

4. nap: Útirány: Székelyudvarhely – Csíkszereda – Csíksomlyó – Madéfalva
Csíksomlyó: a Ferencesek kegytemploma, a búcsújáró hely
Madéfalva: az emlékmű megtekintése

5.-6. nap: Kirándulás a Madarasi Hargitára, sátorozás, gyalogtúra a csúcsra
A Zeteváraljá-nál található víztározó felkeresése, csónakázás a tavon

7. nap: Farkaslaka – Korond
Farkaslaka: Tamási Áron múzeum meglátogatása, Tamási Áron emlékmu meglátogatása, a romai katolikus templom felkeresése, séta a faluban
Korond: Múzeumház megtekintése, kerámiaipar megtekintése, séta és vásárlási lehetőség a faluban

8. nap: Útirány: Farkaslaka – Segesvár – Brassó – Sepsiszentgyörgy – Szent
Anna-tó – Tusnád – Csíkszereda – Székelyudvarhely
Brassó: Fekete templom, városháza Hontériusz szobra, Cenk kilátó
Szent Anna-tó: Középeurópa egyetlen kráter tavának meglátogatása

9. nap: Délelott fürdés Szovátán a Medve- tónál
Délután Szejke fördo, Orbán Balázs sírjának és a székelykapuk meglátogatása. A székelykapu-kiállítás az udvarhelyszéki kapuk díszítomuvészetének bemutatását, a népi értékek megmentését célozza.

10. nap: Útirány: Korond – Marosvásárhely – Kolozsvár
Marosvásárhely: Vártemplom, Muvelodési palota, Petofi emléktábla, Korösi Csoma Sándor szobrának meglátogatása
Kolozsvár: Mátyás király szüloháza, Szent Mihály templom meglátogatása
Gyalog túrák, kirándulások:
• Gordontető (953 m.), 3 óra 3 km. A Fehér – Nyikó forrása, onnan az Oroszhegyi nárciszmező (12 km, 5 óra)
• Szencsed: egy csodálatos tanyavilág
• Gyalogtúra a Firtosi várhoz és a Firtos hegyre: Korond kerámiaüzem – Súgó patak jobb partján felfele – Tóhely (tanya) – Firtos kútja (forrás) – Firtosvár – Firtos hegy útvonal. Piros sáv, 480 m szintkülönbség, 2 óra. A vár alaprajza még kiveheto, úgyszintén a vár udvarán a kápolna alaprajza. A néphagyomány egy csodálatos legendát oriz, ami a vár tündérének nevéhez fuzodik Firtos lova, a Firtos oldalán levo vulkáni törmelék-szikla alkotja. A mondája több változatban maradt fenn.
• Énlaka: Az idegenforgalom fő vonzereje a kis dombvidéki faluban a kultur- és agrártörténeti emlékek, a muemlék jellegű épületek, lakóházak alkotják. Unitárius temploma műemléképület. Építészeti stílusa a késogótika jegyeit orzi. A templom a 15.század második felében épülhetett.

Egyéb szabadidos programajánlatok:

- horgászat a hegyi patakokban
- vadászat
- medveles

Szervezett programlehetőségek: (árak megegyezés szerint)

- szekértúra
- kürtoskalácssütés
- télen lovasszán túra
- lópatkolás kovácsmuhelyben
- szénacsinálás, tehénfejés a helyi gazdáknál
- esztena látogatás, túró és sajtkóstolóval
- télen disznóvágás
- székelykapu faragás, zsindelykészítés

Korond község vonzerő-leltárát elsosorban a természeti értékek (a hegykeret erdoségei, a nagyvadak és vizek) alkotják, melyeket szervesen egészítenek ki az emberalkotta értékek (a hegyvidék tanyavilága, a kerámiaipar, a népi kismesterségek, helyi tájmúzeum). Újabban a turisztikai szálláshelyek száma megnövekedett, számos panzió, hétvégi nyaraló, és hétvégi ház épült. Korond szálláshely kapacitása a jelenlegi turista forgalomhoz képest megfelelonek mondható.

Összefoglaló

.

Korond községet tanulmányozva olyan egyedi értékekkel találkozhatunk, amelyeket kevés székelyföldi vagy más településen találunk. A turizmus szempontjából pozitívumnak számít, hogy az emberi eredetu és a természeti turisztikai tényezok egyaránt jelentkeznek a településen.
A fő vonzerőt, azonban a néprajzi erőforrások, és ezen belül a népmuvészeti alkotások sokasága, változatossága és egyedisége jelenti. Korond egy olyan település, ahol a hagyományos mesterségek megorzése átalakult az érdeklodés központjává, egy látványossággá, ezáltal egy turisztikai vonzó tényezové. A községet nagyon sokan felkeresik, ennek egyik oka a kedvezo fekvése, a fo út jelenléte, a másik a népi kerámiakészítés hírnevének megnövekedése, amely már régen túllépte az ország határát. A korondi fazekasság esete a népmuvészet és az idegenforgalom összefonódásának egy jól szemléltetett példája. Korondon az elsodleges vonzás a látvány: a népmuvészeti és más áruk kirakodóvásár-szeru kiállítása, csábító elrendezése. A korondi árukínálat ma már nagyon változatos, a közhasználati cikkektol az emléktárgyakig mindent megtalálunk. A színhely a mozgalmas, hosszú korondi fo utca, itt a kereskedok vannak, közülük kevesen uzik az ősi mesterséget, a fazekasok a falu mellek utcáiban laknak, többnyire csak az előállítással foglalkoznak.
Korond a fürdo virágzása idején híres turisztikai övezetnek számított. Fürdőjének rendkívüli nagy gyógyhatásáért nagyon keresett hellyé vált. Figyelembe véve a telep akkori és mai állapotát, az emberi felelotlenség példájával találkozunk. A terület feldarabolása és eladása, a park, villák eladása és lerombolása, a felelőtlenül végzett fúrások mind a meggondolatlanság eredményei. Ugyancsak ennek a példája az aragonit sziklán végzett robbantásos kitermelés, amely a kozetet feldarabolta és lehetetlenné tette a nagyobb dísztárgyak készítésére. A korondiaknak fel kell ismerniük, hogy kituno ritka természeti feltételekkel rendelkeznek, amelyek megorzése, és ésszerű fejlesztése mindannyiuk kötelessége.
Korondon több olyan néprajzi értéket találunk, amelyek megőrzése a nagyközség kötelessége. Ide tartoznak a népi jellegű építkezések, az unitárius temetok régi kopjafái, a székely kapuk, és népszokások. Az oszlopos fejfák ritka, szép darabjait csodálhatjuk meg a korondi unitárius temetőben, ezek megőrzése szintén kötelessége a községnek.
Korond csodálatos természeti környezete, történelmi emlékei és néprajzi értékei kiváló turisztikai feltételeket biztosítanak. A sósvízforrások felbecsülhetetlen értéku gyógytényezőt képviselnek, mely távlatokban gondolkodó beruházásra kínál lehetőséget.
Korond óriási hírnevét bizonyítja hogy a világhálón rengeteg internetes oldalon olvashatunk a községről, úgy a belföldi mint a külföldi oldalakon. Egy érdekesség hogy ma már akár vásárolhatunk is az interneten keresztül a korondi népművészeti tárgyakból.

Forrás Panzió***

Részletek itt...

Cim: Korond, Fő út, 2/b,
Harghita,
Romania.
tel:+40266-249-270
mobil:+40744-593-199
e-mail: zambrus_for@yahoo.com

A szálláshely leírása:

Panziónk Korond székelyudvarhelyi kijáratánál, festői környezetben található. Kényelmes két, három, illetve négyágyas szobák várják a kedves vendégeinket, külön fürdőszobával és WC-vel. Szolgáltatásaink közé tartozik: nappali bár, társalgó, színes TV, hűtőszekrény, őrzött parkoló.

A szállás főbb jellemzői:

•  Szobák ára :

2 szemelyes 20 euro

3 szemelyes 25 euro

4 szemelyes 30 euro

5 szemelyes 35 euro

•  Szobák száma :

2 szemelyes 11 drb.

3 szemelyes 3 drb.

4 szemelyes 3 drb.

5 szemelyes 1 drb.

Étkezés : a panzió éttermében, ahol helyi szokás szerint készitett és változatos erdélyi izek közül választhat.